2008. febr. 24. 14:55 - írta lengyelvilmos
- Zolival és Balázzsal lementünk Etyekre. Vendégjegyet csak a nyolckor nyitó kocsmába lehet venni, úgyhogy 20 percet álldogáltunk előtte. Nyitásra viszont lett egy kis forgalom, ki a játékgépet kapcsolta be, ki majd elütött a bringájával, szóval megérkeztek a muslincák is de legalább Zoli boldog birtokosa lehetett az idei első vendéghorgászatra feljogosító passzusnak. Megjött tesóm is, átmentünk a temető alá, mondván, onnan nem fúj el a szél (de igen). Közben előttünk a droidok is felszerelkeztek, volt, aki cca 130-cm magasra állította fel a rod podját, ha nem látom nem hiszem el. Lecuccoltunk, mostanában nagyon kevés dologgal is beérem a vízparton, ezt ellensúlyozandó, Balázs egy kéthetes nyaralásnyi cuccal érkezett, úgyhogy jutott belőle nekünk is szerencsére. Kitaláltuk, hogy sötét kaját dobunk, kevertünk is olyat, hogy még réz gálic színű kagylós is került bele. Mélységmérés, és mehetnek is be a mecsók, közben Donát is megérkezett, el is kezdtük zrikálni, hozza le a rakóst, jól fog mutatni. Pont olyan a szélben, mintha ő tartaná meg a botjával a vizet a mederbe. Sajnos nem hozta, mert a továbbiakban a szél csak fokozódott, így egy tényleg elsőrangú látványosságtól fosztott meg bennünket.
Ehelyett végig dumáltunk, mert a 2 óra alatti fejenként 2-2 dévér nem igazán nagy fogás. Közben Balázs megunta a küzdelmet, lerakta a mecsót, két fenekezővel nyomta, 1 picker, egy sima. Zoli 1 feeder, 1 mecsó, én egy picker, egy mecsó. Doni kitalálta, hogy szedjünk szemetet, úgyhogy Zolit otthagyva elkezdtük zsákokba szedni a szemetet, 
1 óra alatt össze is jött cca 5 zsáknyi meg egy vasmacska féle. Közben találkoztunk egy komával, aki egy sárgavégűvel vagy 35 centis verest fogott, 
mondtam neki visszadobás előtt lefényképezem, és utána télleg visszadobta, remek, fejlődnek. Visszafele látjuk ám, hogy Zoli törülközik, akasztott egy kettest Balázs pickerével, utána pár perccel egy ugyanekkorát az enyémmel is. élvezte a koma, de végre megérdemelte. 
legközelebbi cél, hogy a saját botjaival is fogjon halat. Közben elfogyott a kaja, tekertem egy újat. Tavalyról maradt hernádi sajt aromám, bele is nyomtam, oszt beszórtam hátha. És elkezdődött a törpeharcsainvázió, fogtak a srácok összesen vagy tízet. 
Én valamér egyet sem, pedig az előkém nekem is feküdt a fenéken. Közben tesóm is akasztott egy 30 körüli dögöt, szerencséjére visszadobta. Fél kettőkor otthagytam őket, majd egy pár dévért megkopasztottam, ők háromig maradtak, és csak törpéket fogtak a továbbiakban.
2008. febr. 20. 18:24 - írta lengyelvilmos
Végre összejött az évadnyitó peca. Végre lekerült a sín a legfontosabb ujjamról, amit okosan eltörtem január elején. Azért okosan, mert a biztosító közel 70 ropit fizetett érte, vettem is belőle egy felső kategóriás gps-t ízibe. 
Nem mondom, jó időben mentünk, mínusz 15 volt éjjel, hatkor találkoztunk nálunk, Zoli, Doni, meg én. Útközben vettünk napijegyet 2500, és fél nyolc körül le is értünk. Közben drukkoltunk, hogy ne legyen befagyva. 
Nem jött be. A széle, a közepe, stb, nagyon kevés vízfelület maradt szabadon, de kipróbáltuk. A víz annyira letisztult, hogy gyakorlatilag majdnem másfél méterig simán leláttunk. 
Természetesen nagy szűrés lett az egész, egy rávágás nem sok, annyi sem volt. A gyorsabb szakaszokon találtunk nagyobb jégmentes felületet is. 
Dél körül átmentünk a Burjánira, ahol hasonló helyzet fogadott, rebetli, mórkontrázva. A legnagyobb izgalmat egy üres kagylóhéj okozott, amibe belehúztam a csalim, jól lehetett fárasztani. Egyetlen nyereségünk Zoli nevéhez fűződik, a part menti méteres vízből kiemelt egy gfr rapalát, ő már jól járt. 
A burjáni egyik hídján egy eddig általam soha nem látott dologra lettünk figyelmesek: a centis jég alatt, és alóla majdnem ugyanannyit kilógva a meder teljes mélységéig 3-6 centis küszök melegedtek. 
Mint egy Kusztó filmben a szardíniák. Legalább 20 m2-en fél méter vastagon napoztak, hullámoztak. Sajnos a telefonom nem volt alkalmas a kiexponálásra. Nem mehetek el szó nélkül a rengeteg szemét mellett.
Eddig azt hittem, hogy csak BAZ megye sajátja a mérhetetlenül kultúrálatlan horgászat, de csalódtam. Ugyan még nem éri el a nyékládházi, vagy Miskolc melletti Csorba tó igénytelenségi szintjét, még nem szarnak az állás közepére, és nem pillepalackból áll az avar, de sajnos lassan beérik. Javulást csak abban az esetben látnám biztosítottnak, ha a szemetelő nappalijába az elhagyott szemetének minimum tízszeresét egy erre alapított szervezet diszkréten elhelyezné. Röviden ennyi, remélem idén nem így folytatom.
Nem mondom, jó időben mentünk, mínusz 15 volt éjjel, hatkor találkoztunk nálunk, Zoli, Doni, meg én. Útközben vettünk napijegyet 2500, és fél nyolc körül le is értünk. Közben drukkoltunk, hogy ne legyen befagyva. Nem jött be. A széle, a közepe, stb, nagyon kevés vízfelület maradt szabadon, de kipróbáltuk. A víz annyira letisztult, hogy gyakorlatilag majdnem másfél méterig simán leláttunk. Természetesen nagy szűrés lett az egész, egy rávágás nem sok, annyi sem volt. A gyorsabb szakaszokon találtunk nagyobb jégmentes felületet is. Dél körül átmentünk a Burjánira, ahol hasonló helyzet fogadott, rebetli, mórkontrázva. A legnagyobb izgalmat egy üres kagylóhéj okozott, amibe belehúztam a csalim, jól lehetett fárasztani. Egyetlen nyereségünk Zoli nevéhez fűződik, a part menti méteres vízből kiemelt egy gfr rapalát, ő már jól járt. A burjáni egyik hídján egy eddig általam soha nem látott dologra lettünk figyelmesek: a centis jég alatt, és alóla majdnem ugyanannyit kilógva a meder teljes mélységéig 3-6 centis küszök melegedtek. Mint egy Kusztó filmben a szardíniák. Legalább 20 m2-en fél méter vastagon napoztak, hullámoztak. Sajnos a telefonom nem volt alkalmas a kiexponálásra. Nem mehetek el szó nélkül a rengeteg szemét mellett. Eddig azt hittem, hogy csak BAZ megye sajátja a mérhetetlenül kultúrálatlan horgászat, de csalódtam. Ugyan még nem éri el a nyékládházi, vagy Miskolc melletti Csorba tó igénytelenségi szintjét, még nem szarnak az állás közepére, és nem pillepalackból áll az avar, de sajnos lassan beérik. Javulást csak abban az esetben látnám biztosítottnak, ha a szemetelő nappalijába az elhagyott szemetének minimum tízszeresét egy erre alapított szervezet diszkréten elhelyezné. Röviden ennyi, remélem idén nem így folytatom.
2007. dec. 31. 20:26 - írta lengyelvilmos
Megint Etyeken. Elcsábítottam Zoli barátomat is, aki nem átallotta leperkálni a 3 ruppós vendégjegyet. Kb fél kilenc körül értünk ki, szerencsére Doni hozott nagyon fasza bodrikat. Lecuccoltunk a gát felé. Vágtunk is három levegőztető léket, a másodiknál KissBé már le is hozta a pálinkásüveget, mert hidegnek mutatkozott. 
A temető felőli oldalt vallattuk folyamatosan, de nem volt érdeklődés. Közben Doni is csatlakozott, de újra elhívták nádat vágni. Feladtuk a nád melletti részt, kipróbáltuk a tó közepét és láss csodát 10 után jött is egy kis sütyi bodrira fenék felett, 200-as vízen.
Közben Doni is visszaért, egy kicsit megrágták a halát, mint az enyémet is, amit már azóta átraktam a másik oldal elé. Egy fontos dologra kell felhívnom a figyelmet: Csak az vágjon léket, aki tud, és ismeri a szabályokat. Sajnálattal vettük észre, hogy a gát előtt valakik legalább 4 darab jelöletlen léket vágtak, olyan 2 m2-eseket. Nagyon veszélyes, ha nem rakják körül a kivágott darabokkal, mert egy este alatt akár 2-3 centit is visszafagy, és korcsolyával szinte észrevehetetlen, utána meg lehetetlen kijönni alóla. Aznap körülbelül 30-an csúszkáltak, teljes kisgyermekes családok is! Óriási felelőtlenség! 
A másik a kellő szerszámok használata. Hiába vágnak ki bármekkora léket, ha a törmeléket nem szedik ki belőle, mert így 2 óra alatt visszafagy és a szarnak adtak egy pofont. 11 után átcihelődtünk a torzsásra, és elkezdtünk ott is lékeket vágni. Közben jött egy kis sütyi a torzsa felett cca 130-as vízen.
Folytattuk a lékelést, közben megjött Dani is korival, meg egy makacs sapkával a fején. Míg vágtuk a lékeket, Dani egy kapást asszisztált végig, de nem akadt meg neki, majd Doni akasztott egy kis sütyit, szintén a torzsáson. Átmentünk a régi patakmeder elejére, de ott aztán délután négyig nem volt semmi. Doninak a nyíltvízen volt még egy kapása, de nem vágott be neki rendesen és el is ment, csak a jég alatt lehetett látni. Sajnos Zolinak még kapása sem volt, szerintem a drótelőke és a hátba akasztott horog miatt. A hóval borított helyeken a jég cca 6-7 centis teljesen átlátszó, a hótlanon 11 centis. Szerencsére elkezdődött a nádvágás is, csak abban reménykedek, hogy a levágott nád nagy részét elégetik és összeszedik, mert nem lenne jó ötlet belerohasztani. Mellesleg láttunk egy tóba fagyott potyeszt és dévért is. A fogott halak természetesen visszakerültek a vízbe. Érdekes képet festettek a közben lejött pecások, volt aki pontyos merítővel érkezett, volt, aki akkus fúróval, földfúrónak előfúrni, majd előkerült azért a kisbalta. Azt mondták, este jön a sütyi, maradtak 4 után is, váljék egészségükre.
2007. dec. 28. 9:38 - írta lengyelvilmos
Végre ismét van jég. 
Nem semmi, hogy tavaly kaptam egy termocsizmát és csak ma tudom felvenni. Ráadásul apunak vettünk akkor egy lékfúrót is, ami egy évig szűz maradt. Reggel kezdtünk a budatétényi halasnál, fél hatkor nyit! aki adott is tíz bodrit, kábé 50 centi hosszban, hehe. Fél kilencre értünk le, lecuccoltunk a sütyis helyre, majd elkezdtük a nagylékeket vágni. Jó sport, csak fárasztó és unalmas, főleg ha lassan 20 éve szinte már csak mi csináljuk. A legjobb az egészbe, hogy a tagok télen is szoktak társadalmi munkát végezni. Jönnek nádat vágni. Ami annyit jelent, hogy páran akik fogják a nádvágót valóban dolgoznak, de a 90 %-uk bebaszva markolja a vasvillát kapirgál délig oszt kész.
Szívesen kezébe adnék ilyenkor egy nagyfejszét, csapkodjon csak fél óráig, nem kell altatódal estére és nem a szesztől. Szóval nyitottunk pár léket. Most kicsi a jég, 5 és 10 centi között van viszonylag könnyű. Ahol hó van rajta, persze ott az 5. A vágás két körből állt. 
Emlékszem olyan évre, amikor négyszer kellett végigmenni, és szinte az sem volt elég. Ez majdnem 30 centis jégnek felel meg. 
Tesóm közben 9 körül ki is szedett a torzsársól vízközt! egy cca 35-ös sütyit az én botommal, a többin semmi, pedig kábé 5 méteres átmérőjű körben voltak bedobva a többiek. Apu és Józsi bá a stégeknél betliznek. Jakab minket boldogít, hehe. Ahogy haladunk a lékekkel, 11 óra körül átköltözünk a kikötővel szembe. 
Balázs szinte 10 perc múlva rohan a lékéhez, és ott küzd. készített saját úszót, marha pöpec, mert ha leviszi a hal, nem fér ki a fúrt léken, akkora. Viszont messziről látszik. A csukesz legalább 55 centis szép példány. Délig még kivágjuk az utolsó léket és utána indulunk haza. 
Jakab végigsétál a körbevágott jégtáblán, apu örjöng, hehe. Apuék végigbetlizték a napot, holnap újra próbálkoznak, hehe. Én majd szilveszter környékén.
Nem semmi, hogy tavaly kaptam egy termocsizmát és csak ma tudom felvenni. Ráadásul apunak vettünk akkor egy lékfúrót is, ami egy évig szűz maradt. Reggel kezdtünk a budatétényi halasnál, fél hatkor nyit! aki adott is tíz bodrit, kábé 50 centi hosszban, hehe. Fél kilencre értünk le, lecuccoltunk a sütyis helyre, majd elkezdtük a nagylékeket vágni. Jó sport, csak fárasztó és unalmas, főleg ha lassan 20 éve szinte már csak mi csináljuk. A legjobb az egészbe, hogy a tagok télen is szoktak társadalmi munkát végezni. Jönnek nádat vágni. Ami annyit jelent, hogy páran akik fogják a nádvágót valóban dolgoznak, de a 90 %-uk bebaszva markolja a vasvillát kapirgál délig oszt kész. Szívesen kezébe adnék ilyenkor egy nagyfejszét, csapkodjon csak fél óráig, nem kell altatódal estére és nem a szesztől. Szóval nyitottunk pár léket. Most kicsi a jég, 5 és 10 centi között van viszonylag könnyű. Ahol hó van rajta, persze ott az 5. A vágás két körből állt. Emlékszem olyan évre, amikor négyszer kellett végigmenni, és szinte az sem volt elég. Ez majdnem 30 centis jégnek felel meg. Tesóm közben 9 körül ki is szedett a torzsársól vízközt! egy cca 35-ös sütyit az én botommal, a többin semmi, pedig kábé 5 méteres átmérőjű körben voltak bedobva a többiek. Apu és Józsi bá a stégeknél betliznek. Jakab minket boldogít, hehe. Ahogy haladunk a lékekkel, 11 óra körül átköltözünk a kikötővel szembe. Balázs szinte 10 perc múlva rohan a lékéhez, és ott küzd. készített saját úszót, marha pöpec, mert ha leviszi a hal, nem fér ki a fúrt léken, akkora. Viszont messziről látszik. A csukesz legalább 55 centis szép példány. Délig még kivágjuk az utolsó léket és utána indulunk haza. Jakab végigsétál a körbevágott jégtáblán, apu örjöng, hehe. Apuék végigbetlizték a napot, holnap újra próbálkoznak, hehe. Én majd szilveszter környékén.
2007. nov. 28. 16:51 - írta lengyelvilmos
Lementem tesómmal, Balázzsal kivenni az egyik csónakot. Ragyogó jó idő
volt, kikaptuk percek alatt, lemostuk, lekapartuk, kieresztettük belőle
a vizet és felvittük. Na fevinni az nehéz volt, plusz a kertkapun el
kell fordítani, jó sport. 
A nagyobbat, ami könnyebb benn hagytuk, hátha
még. Fél tíz körül kezdtünk el pergetni, én kizárólag támolygóval,
Balázs Rapalával. Fél tizenkettőig nyomtuk, de még egy rávágásunk sem
volt.
Az idő kb fél tizenegykor elromlott, feltámadt a szél, elment a
nap, minden meggyőződés nélkül szűrtük még a vizet, majd abbahagytuk,
ami nem megy nem kell erőltetni. Közben rájöttem, Balázs azért szeret
csónakkal bemenni a nádba, mert jó gazda módjára szinte csak a nádon
van a szeme, kiszúrja a szerelékeket, és még el is teszi őket, szinte
ebből él. Hátramentünk a patakmederbe, ameddig csak tudtunk. 
Nagyon
érdekes volt. A meder cca 220 cm, mindkét oldalán összefüggő,
járhatatlan nádas, kb. 20-30 centi vízzel. 
A meder le van tisztulva, és
helyenként a kisvízből fehéres fellegek jönnek át a nádon. Szerintem az
valamiféle metános oldat vagy mi, hal az tuti nincs benne, nagyon
gusztustalan.
Legközelebb Hárosra megyek, az tuti.
2007. nov. 4. 20:32 - írta lengyelvilmos
Szikszói betli után lementünk tesómmal Balázzsal Etyekre. Sajnos nem tudtunk reggel menni családi okok miatt, de 11 re leértünk és becuccoltunk, Balázsnak annyi cucca van, hogy kézikocsival kell utána vinni pergetni, hehe. Majd leszokik róla. Ráadásul rutinosan feltette a legkisebb evezőt a legnagyobb csónakra. A szemközti kis öbölben kezdtünk, ragyogó napsütésben, néha felhővel, gyenge széllel. a süti állítólag nagyon ment kishalra úszózva, minden vak fogott a héten. 30 centis víz, beóvakszunk a csónakkal és hajrá, harmadikra nádba dobom, lepöccintem, rögtön utána nagy burvány, de elvétette vagy mi, nem akadt kék sárga Tóth féle családi orcla. Újabb próbák, semmi. Egy másik családit szerencsésen bedobok, magam sem tudom, hogy. Elindulunk közép felé. 
Semmi, a mélyvízen sem, 1,8-2m. Balázs esküszik a rapalára, csak azzal teker, én támolygok egyenlőre. A középső nádfl mellett kap végre egy rávágást, rögtön mellé dobok, és 3 tekerés után meg is akasztok egy 35 centis sütyit, vörösréz Tóth féle családi tobyra. Nem hiszem el, ilyet még nem láttam, támolygóra sütyi. Tesóm persze sík ideg, aszondja ez az ő hala, hehehe. Megyünk tovább, végigpásztázzuk a patakmeder elejét, a bedő stég környékét, semmi. Közben leakadok, Balázs meg leveri az evezővel a kanalam a béna. Átmegyünk a hátsó kisvízbe. Emlékszem a közepén volt régen egy nádtorzsa, a helye mellé dobok. Nagy rántás, és nagyon gyors oldaliramodás, rázás, rángatás nélkül, mi a fenét fogtam? Mivel kicsi a víz, mikor mellettem elhúz látom, hogy egy ponty kabátba, bassza meg, a rohadék. 
5-25 ös bottal élmény fárasztani a nád közt. Mikor jöttünk, tesóm kiveszi a merítőfejemet a csomagtartóból, hogy hátha kell, mert a múltkor ők is fogtak egy jó 3-ast, hátha kell. Hát kellett, mert nélküle csak szarakodtunk volna. A potyesz ment vissza persze, rohadjon meg. Megyünk vissza, lement a nap, semmi, sehol. Doni is benn van csónakkal, gumihalazik, persze nem fog, majd kishalra viszont egy kicsit. Szerintem reggel korán kellett volna jönni, fogtunk volna, így meg maradt a front előtti utolsó kis sütyi, amit most kivételesen hazavittem, és ma meg is ettük, babérlevelesen, szalonnásan, stb.
Semmi, a mélyvízen sem, 1,8-2m. Balázs esküszik a rapalára, csak azzal teker, én támolygok egyenlőre. A középső nádfl mellett kap végre egy rávágást, rögtön mellé dobok, és 3 tekerés után meg is akasztok egy 35 centis sütyit, vörösréz Tóth féle családi tobyra. Nem hiszem el, ilyet még nem láttam, támolygóra sütyi. Tesóm persze sík ideg, aszondja ez az ő hala, hehehe. Megyünk tovább, végigpásztázzuk a patakmeder elejét, a bedő stég környékét, semmi. Közben leakadok, Balázs meg leveri az evezővel a kanalam a béna. Átmegyünk a hátsó kisvízbe. Emlékszem a közepén volt régen egy nádtorzsa, a helye mellé dobok. Nagy rántás, és nagyon gyors oldaliramodás, rázás, rángatás nélkül, mi a fenét fogtam? Mivel kicsi a víz, mikor mellettem elhúz látom, hogy egy ponty kabátba, bassza meg, a rohadék. 5-25 ös bottal élmény fárasztani a nád közt. Mikor jöttünk, tesóm kiveszi a merítőfejemet a csomagtartóból, hogy hátha kell, mert a múltkor ők is fogtak egy jó 3-ast, hátha kell. Hát kellett, mert nélküle csak szarakodtunk volna. A potyesz ment vissza persze, rohadjon meg. Megyünk vissza, lement a nap, semmi, sehol. Doni is benn van csónakkal, gumihalazik, persze nem fog, majd kishalra viszont egy kicsit. Szerintem reggel korán kellett volna jönni, fogtunk volna, így meg maradt a front előtti utolsó kis sütyi, amit most kivételesen hazavittem, és ma meg is ettük, babérlevelesen, szalonnásan, stb.
2007. nov. 4. 19:40 - írta lengyelvilmos
A négynapos ünnepek alatt ismét Szikszón voltunk pár napot. Harmincegyedikén a kiskinizsi híd mellett ragyogó napos időben, viszont élénk szélben pergettem egy keveset. A Hernád nagyon magas, és lassan apad, a kövezés nem is látszik a bal parton, viszont csúszkálok, mint valami túlméretezett mutáns balerina. 
Dobálok cirka másfél órát, felteszek mindent, de csak egy rózsaszín mélyretörő kb 4 grammos salmo-t kisér ki a partig pár tenyeresnél alig nagyobb sügér, sebaj másnap reggel megnézzük. Természetesen még sötétben érkeztünk, de kilencig még egy rávágás sem volt, pedig elmentünk a dobszai erőmű felvizéhez is és bemásztunk a híd alá is. A helyiek szerint tízes víznél mélyebb a híd alatt, én cca kettest saccoltam a kívül a pilon melett, be is szaggattam egy 12-es gippo kanalat. Mondjuk szinte felszíni mozgást, leszámítva pár talán arasznyi márnát nem is láttam. Nem egy sört adnék annak, aki megmutatja az utat a dobszai alvízhez. 
Dobálok cirka másfél órát, felteszek mindent, de csak egy rózsaszín mélyretörő kb 4 grammos salmo-t kisér ki a partig pár tenyeresnél alig nagyobb sügér, sebaj másnap reggel megnézzük. Természetesen még sötétben érkeztünk, de kilencig még egy rávágás sem volt, pedig elmentünk a dobszai erőmű felvizéhez is és bemásztunk a híd alá is. A helyiek szerint tízes víznél mélyebb a híd alatt, én cca kettest saccoltam a kívül a pilon melett, be is szaggattam egy 12-es gippo kanalat. Mondjuk szinte felszíni mozgást, leszámítva pár talán arasznyi márnát nem is láttam. Nem egy sört adnék annak, aki megmutatja az utat a dobszai alvízhez.
2007. okt. 29. 20:43 - írta lengyelvilmos
Végre lejutottam idén Balatonra pecázni a kollégákkal.
Olyan jó volt, hogy többre nem emlékszem.
Legközelebb jobban figyelek és kevesebbet iszom, hukk.
2007. okt. 8. 19:19 - írta lengyelvilmos
Donát barátommal már régen elterveztük, hogy elmegyünk egy jó rablós túrára. Eredetileg pergetni szerettünk volna, de az előzetes tapogatózások után azért vittünk más cejgot is, mondhatni szerencsére, hehe. 
Szombat reggel fél négykor után indultunk, negyed hétre értünk le Szentmihályra, ahol a második kocsmába adtak is napijegyet, 2500 ft per koponya. A tó jól nézett ki a sok facsonkkal, de a ház csak nyolc körül nyitott, addig pergettünk, és be is szakítottam az egyik Tóth féle családi kanalat, bassza meg. A terepet felmérve maradtunk az úszós rablózásnál. 
Végre nyitott a ház, tudtunk csónakot bérelni, nem olyan rosszat, csak leszúrót nem tudtak adni hozzá, meg felemás evezőt, mert az osztrákok eltörték az összeset, ami nem iscsoda, ha karóként kell használni. Jó kis evezés után több helyet kipróbáltunk, de a hideg szél és aviszonylag sekély víz miatt végül dél körül megállapodtunk egy szélcsendes helyen, ahol Donát fogott egy kettes sütyit a fenék mellől egy fa elől.
Kishalakat bárhol lehetett fogni csontival meg spiccel, annyi van belőlük, mint a ragya. Fél óra múlva gondoltam reckírozok egyet, és bedobtam a kishalat a fa közepébe fenéken. Kb tíz perc múlva bukdácsolt az úszó, majd elmerült. Fás rutintalanságom miatt talán túl korán vágtam be, és így nem akadt a horog, pár pillanat lerúgta magát, pedig méretét tekintve jól a kettes felett volt, bár mindíg a meg nem fogott hal a nagyobb. Nemsokára tovább álltunk, egy tökleveles mellett kikötöttünk egy stégre. Ott szedtem a kishalakat, míg egyszer a botot letettem vagy 2-3 percre, hallal a horgon, hogy a rablózóval foglalkozzam. Mikor ki akartam emelni, rajta volt egy bugyli csukesz, cca 30 centis, de az is azonnal lerúgta magát, hehe. Öt körül eveztünk ki, hulla fáratan és átfagyva, mert a szél és a viszonylag hideg napsütés nélkül igencsak megtette a hatalmát. Tervünkkel ellentétben nem mentünk el Porty cimborámhoz Szombathelyre, hanem a parton a Potyka büfé tetőterében béreltünk egy szobát, fejenként 3000 ér. nem volt rossz, és a gazda nagyon finom forralt bort készített kérésünkre. 
Volt halpucoló hely is, hűtővel. Még aznap megvettük Pölöskére a napijegyet, és másnap reggel negyed hétkor már ott találkoztunk a Péterekkel. Minden klappolt, csak az aksinkat hagytuk otthon, de szerencsére Kampikám a szamarába 100 amperórásat használ hehe, vajon miért, úgyhogy kivettük, és hajrá, bár én még nem motoroztam, úgyhogy drukkoltam a csökök közt. Nagyon cudar, hideg szeles reggel volt. 
Ha a szentmihályi tó tetszett, akkor ez sokkal szebb volt. Viszont az órmótlan kalibákkal és stégekkel nem tudok mit kezdeni, egyszerűen gusztustalanok voltak, hihetetlen, hogy ilyet engednek. Kampikámék óriási rutinnal le is macskáztak, nekünk nagyon nehezen ment a leszúrókkal, mikor a víz mélyebb, mint a karó, hehe. A szélbe nemigen tudtunk mit kezdeni a nem idevaló cejgokkal, meg nem volt kishalunk, elmentünk hát szélcsendbe meg kisvízbe. Közben látom, hogy Kampiék fognak egy babasütyit.
Nálunk a kisvízben Doni abajgat egy kis csukeszt, ami először rárabol a kifele húzott cajgra, majd a vízben is megakasztja, de lerúgja magát. Az én döglött halamat is piszkálja valami, de otthagyja. Közben fogunk kishalat is meg tenyérnyi keszegeket etetés nélkül, jézusom mennyi itt a hal. kampiék is adnak kishalat, és kiderül fogtak még kettőt, egy jó kettest, meg egy másfelest. Fogtam egy paptetűt, fel is szúrtam, 10 perc múlva eltűnt az úszóm, de amilyen pechem van, tíz másodperc múlva kihúztam valaminek a szájából. A kapás rögtön akkor érkezett, amikor a csalit egy fél méterrel arrébb húztam. 
A peca egyébként rémálom, nem voltunk eléggé erre készülve ,minden akadásunk szakadás, kb ötből egy, újraszerelés stb. Ezzel szemben Kampiék orsóján 25 ös fonott van, 25 ös monofil előkével, ha szakad csak az menjen, nagy forgókapocs, és kétpontos folyami 8 grammos úszó. Nincs mese, ide ez kell. Kíváncsi vagyok, lékre mit csinálnak a fonottal, mert ide biztos lejövünk jégre. Két óra körül Doni még kivarázsol egy 30 as kicsit a mély bokorból, Portyék fognak még egy csukeszt ott, ahol nekünk is volt kapásunk, beszakítok egy gumit és vége, eltelt a hétvége, haza is kell menni. 
Érdekes hel ez a pölöske, 200 tulajdonos van, a tulajdonjog fél mila, igen 500000 pénz, bekerülni csak kihalással lehet, és még erre megy rá az évente 30 pénz halasítás, nem semmi. Hal viszont van a vízbe feszt, ahogy Kampi mondaná. Ők harcsázni kezdtek a Rába után, ahol a sógorok egy időre rendbe tették a faunát. Porty volt olyan rendes, hogy lehozta nekünk a saját csónakját, amit sk készített. Mit mondjak marha király, tóra egyszerűen tökéletes, látszik az átgondoltság, és a praktikuság. Mondjuk nem lehet véletlen, mert látszott házigazdáinkon, hogy amit csinálnak, azt komolyan is veszik, minden jó értelembe vett profizmussal, , és mentesen a divatirányzatok sallangjaitól, mint például nem kell messzire menni, a bojlisok nagy része. 
Elég jó hétvégét töltöttünk el, ami bár nem volt túl olcsó, és számunkra nem is volt valami eredményes, én tulajdonképpen semmit sem fogtam, de biztos vagyok benne, ha még egyszer ilyen, vag ehhez hasonló helyre megyek, nem leszek elveszett, jó lecke volt. Érdekes még az is, hogy a sütyik napsütésben nemigen jöttek, csak a felhős és szeles időben.
Szombat reggel fél négykor után indultunk, negyed hétre értünk le Szentmihályra, ahol a második kocsmába adtak is napijegyet, 2500 ft per koponya. A tó jól nézett ki a sok facsonkkal, de a ház csak nyolc körül nyitott, addig pergettünk, és be is szakítottam az egyik Tóth féle családi kanalat, bassza meg. A terepet felmérve maradtunk az úszós rablózásnál. Végre nyitott a ház, tudtunk csónakot bérelni, nem olyan rosszat, csak leszúrót nem tudtak adni hozzá, meg felemás evezőt, mert az osztrákok eltörték az összeset, ami nem iscsoda, ha karóként kell használni. Jó kis evezés után több helyet kipróbáltunk, de a hideg szél és aviszonylag sekély víz miatt végül dél körül megállapodtunk egy szélcsendes helyen, ahol Donát fogott egy kettes sütyit a fenék mellől egy fa elől. Kishalakat bárhol lehetett fogni csontival meg spiccel, annyi van belőlük, mint a ragya. Fél óra múlva gondoltam reckírozok egyet, és bedobtam a kishalat a fa közepébe fenéken. Kb tíz perc múlva bukdácsolt az úszó, majd elmerült. Fás rutintalanságom miatt talán túl korán vágtam be, és így nem akadt a horog, pár pillanat lerúgta magát, pedig méretét tekintve jól a kettes felett volt, bár mindíg a meg nem fogott hal a nagyobb. Nemsokára tovább álltunk, egy tökleveles mellett kikötöttünk egy stégre. Ott szedtem a kishalakat, míg egyszer a botot letettem vagy 2-3 percre, hallal a horgon, hogy a rablózóval foglalkozzam. Mikor ki akartam emelni, rajta volt egy bugyli csukesz, cca 30 centis, de az is azonnal lerúgta magát, hehe. Öt körül eveztünk ki, hulla fáratan és átfagyva, mert a szél és a viszonylag hideg napsütés nélkül igencsak megtette a hatalmát. Tervünkkel ellentétben nem mentünk el Porty cimborámhoz Szombathelyre, hanem a parton a Potyka büfé tetőterében béreltünk egy szobát, fejenként 3000 ér. nem volt rossz, és a gazda nagyon finom forralt bort készített kérésünkre. Volt halpucoló hely is, hűtővel. Még aznap megvettük Pölöskére a napijegyet, és másnap reggel negyed hétkor már ott találkoztunk a Péterekkel. Minden klappolt, csak az aksinkat hagytuk otthon, de szerencsére Kampikám a szamarába 100 amperórásat használ hehe, vajon miért, úgyhogy kivettük, és hajrá, bár én még nem motoroztam, úgyhogy drukkoltam a csökök közt. Nagyon cudar, hideg szeles reggel volt. Ha a szentmihályi tó tetszett, akkor ez sokkal szebb volt. Viszont az órmótlan kalibákkal és stégekkel nem tudok mit kezdeni, egyszerűen gusztustalanok voltak, hihetetlen, hogy ilyet engednek. Kampikámék óriási rutinnal le is macskáztak, nekünk nagyon nehezen ment a leszúrókkal, mikor a víz mélyebb, mint a karó, hehe. A szélbe nemigen tudtunk mit kezdeni a nem idevaló cejgokkal, meg nem volt kishalunk, elmentünk hát szélcsendbe meg kisvízbe. Közben látom, hogy Kampiék fognak egy babasütyit. Nálunk a kisvízben Doni abajgat egy kis csukeszt, ami először rárabol a kifele húzott cajgra, majd a vízben is megakasztja, de lerúgja magát. Az én döglött halamat is piszkálja valami, de otthagyja. Közben fogunk kishalat is meg tenyérnyi keszegeket etetés nélkül, jézusom mennyi itt a hal. kampiék is adnak kishalat, és kiderül fogtak még kettőt, egy jó kettest, meg egy másfelest. Fogtam egy paptetűt, fel is szúrtam, 10 perc múlva eltűnt az úszóm, de amilyen pechem van, tíz másodperc múlva kihúztam valaminek a szájából. A kapás rögtön akkor érkezett, amikor a csalit egy fél méterrel arrébb húztam. A peca egyébként rémálom, nem voltunk eléggé erre készülve ,minden akadásunk szakadás, kb ötből egy, újraszerelés stb. Ezzel szemben Kampiék orsóján 25 ös fonott van, 25 ös monofil előkével, ha szakad csak az menjen, nagy forgókapocs, és kétpontos folyami 8 grammos úszó. Nincs mese, ide ez kell. Kíváncsi vagyok, lékre mit csinálnak a fonottal, mert ide biztos lejövünk jégre. Két óra körül Doni még kivarázsol egy 30 as kicsit a mély bokorból, Portyék fognak még egy csukeszt ott, ahol nekünk is volt kapásunk, beszakítok egy gumit és vége, eltelt a hétvége, haza is kell menni. Érdekes hel ez a pölöske, 200 tulajdonos van, a tulajdonjog fél mila, igen 500000 pénz, bekerülni csak kihalással lehet, és még erre megy rá az évente 30 pénz halasítás, nem semmi. Hal viszont van a vízbe feszt, ahogy Kampi mondaná. Ők harcsázni kezdtek a Rába után, ahol a sógorok egy időre rendbe tették a faunát. Porty volt olyan rendes, hogy lehozta nekünk a saját csónakját, amit sk készített. Mit mondjak marha király, tóra egyszerűen tökéletes, látszik az átgondoltság, és a praktikuság. Mondjuk nem lehet véletlen, mert látszott házigazdáinkon, hogy amit csinálnak, azt komolyan is veszik, minden jó értelembe vett profizmussal, , és mentesen a divatirányzatok sallangjaitól, mint például nem kell messzire menni, a bojlisok nagy része. Elég jó hétvégét töltöttünk el, ami bár nem volt túl olcsó, és számunkra nem is volt valami eredményes, én tulajdonképpen semmit sem fogtam, de biztos vagyok benne, ha még egyszer ilyen, vag ehhez hasonló helyre megyek, nem leszek elveszett, jó lecke volt. Érdekes még az is, hogy a sütyik napsütésben nemigen jöttek, csak a felhős és szeles időben.
2007. szept. 24. 19:25 - írta lengyelvilmos
Végre megtörtént. Zoli barátom elhívott a Kunságira és a Burjánira pergetni. Nagyon örültem, egy csatis pergetés nem végződhet rosszul. Legfeljebb túrázunk egyet. Indulás reggel háromnegyed ötkor. Mostanában, ha időre kell kelnem, a felhúzott óra előtt ébredek 10 perccel. Most sem volt másképp, 3:55 ébredés. 
Este mindent bekészítettem, úgyhogy nyugodtan olvashattam a budin az ehavi mahort. Zoli pontos, mint mindig. Vacilálok, hogy hány pulcsi, jó idő lesz elég egy polár meg aláöltözet, hehe. 
Az út több, mint 1 óra, 6-ra kiérünk. Egy a bibi, 2,5 fok van, 8-ig vacogok, mint a nyárfalevél, így legalább jobban veret a fahal. A hely kinézetre igéretes, jó sok a sátorban, kocsiban alvó pecás. A szemét hegyekben, azt hittem csak BAZ megye privilégiuma, de nem baszki, ez nagyon durva. Itt minden megtalálható, olyan, mint egy szeméttelep. Végül is miért ne szarjunk oda, ahol élünk. Elkezdünk dobálni, minden szabad állásban megállunk. Olyan elveszettnek érzem magam, mint egy két hónapos bullterrier, foggalmam sincs mit tegyek fel, stormok mellett teszem le a voksom, látom Zoli is variál. Dobálunk veszettül eredmény nélkül, Zoli is én is feltesszük a Tóth féle családi kanalat, 
én toby utánzatot, Zoli színezett orclát. Az egyik tekeréskor furcsa kis ütést kapok, kitekerem, kb 8 centis törpe kabátban a 10-es kanálra, nem semmi, szegényt átszúrta a horog, esélye mint Szálasinak a főtárgyaláson
. Megyünk a következő dupla helyre, ahol Zoli a talpa alól akaszt egy csukeszt, cca. 45 centi, megy is vissza a koma.
Megy tovább a verkli, rávágásom sincs. Közben látom, a szemköztiek nagyon figyelnek errefele, hallom is a csobogást, Zoli megfogja az előző testvérét, fotó és huss vissza.
Eszem a kefét, ilyen béna nem lehetek. Közben Zoli fog egy 15 centis csukeszt, meg két tenyeres sügeret. 
Elérünk a célunk végére. Innen már csak visszafelé a kocsihoz. Mérleg: Bedobtam egy arany süllyedő stormot,
meg egy színes családi kanalat, bassza meg, olyan, mintha nyúznának, jött egy törpe, hehe. Visszasétálunk már fél négy, megyünk a Burjánira. A lábam durván kivan, a teremcipőm múlt héten szarrá törte, most a bakancs ki is véreztette. Kocsival cca fél óra.
Eddig is tetszett a kunsági, de ez messze veri, egyszerűen gyönyörű. Sajnos viszont a szemétmennyiség nem csökkent. Szólok Zolinak, álljunk meg a 
hídnál, próbáljunk dobni, harmadikra akaszt is egy csukeszt, cca 50 centi, fel is húzzuk, fotó, és agyő. Hiába a rutin, meg a helyismeret.
Bemegyünk a kiserdőbe, a balinok tombolnak, de kevés az állás, alig lehet őket elérni. Felteszek egy sárga 5ös meppst, de első dobásra fogok egy víz alatti nádat, és bennmarad a mocsok. Próbálunk mindent, balinólos legyest, felszíni golyós stormot, és végre, beüt egy bébibalin, cca 20 centi,
jó érzés, de az öregek elkerülnek, kitanult gazemberek. Megyünk egy állással odébb, felkötöm a sárgazöld Tóthféle családi kanalat, harmadik betekerésre erős rávágás,
60 centis csukesz, fotó és agyő. Sajnos kicsit megsérült a pofája, de csak kiheveri. Próbaként dobok még párat. 
Erős ránehezedés után egy torpedó indul el folyással felfele. 5-25 ös bottal nem semmi. Sajnos nem vágtam be neki rendesen, mert közvetlen a hínaras után jött, és azt hittem gazba akadtam. Megpróbálom megállítani, meg feljebb erőltetni, de hiba, mert kipattan a pofájából a horog. Nem hiszem el, azt hiszem elsírom magam. Olyan 3-4 körüli csukesz volt, nem is láttam, csak a méteres burványt.
Megyünk tovább, Zoli megdobálja az utolsó állást, hehe, az utolsó 3 métert át kell ugratni. Visszafele semmi, elérjük a balinost, Zolinak szép rávágása van egy családi körforgóra, de lemarad. Felkötök egy long cast tigris rapalát, ezzel elérem, de szinte hihetetlen, ez is benn marad egy csökben, pedig csak cca 30 centire engedem lefele. Már sírok, fejezzük be, mert a botom is itthagyom. Kisétálunk, este nyolcra érek haza hulla fáradtan. 
Nem kell altatódal. Összefoglalásul: Öt csukesz, két sügér, egy balin és egy törpe, cca 4 rávágás, és két akasztás. Reggel nagyon hideg, napközben évszakhoz képest meleg, napos idő volt alig széllel. A hely nagyon szép, de kimondottan szemetes, és a palik itt is sátorral vannak a parton, szinte mindenki több napra jön, kiköltöznek, mint a beduinok. Ennek megfelelően csomó etetett hely, idegen oda nem mehet, rosszabbak a legkomiszabb bojlisnál, és még a halat sem eresztik vissza, szemetelnek, három, négy bottal cejgolnak, ésatöbbi. Nagyon tetszett, annak ellenére, hogy faunája olyan mint egy tóé, de a ragadozók kecsegtetők. Ide biztos visszajövök.
Végre megtörtént. Zoli barátom elhívott a Kunságira és a Burjánira pergetni. Nagyon örültem, egy csatis pergetés nem végződhet rosszul. Legfeljebb túrázunk egyet. Indulás reggel háromnegyed ötkor. Mostanában, ha időre kell kelnem, a felhúzott óra előtt ébredek 10 perccel. Most sem volt másképp, 3:55 ébredés. Este mindent bekészítettem, úgyhogy nyugodtan olvashattam a budin az ehavi mahort. Zoli pontos, mint mindig. Vacilálok, hogy hány pulcsi, jó idő lesz elég egy polár meg aláöltözet, hehe. Az út több, mint 1 óra, 6-ra kiérünk. Egy a bibi, 2,5 fok van, 8-ig vacogok, mint a nyárfalevél, így legalább jobban veret a fahal. A hely kinézetre igéretes, jó sok a sátorban, kocsiban alvó pecás. A szemét hegyekben, azt hittem csak BAZ megye privilégiuma, de nem baszki, ez nagyon durva. Itt minden megtalálható, olyan, mint egy szeméttelep. Végül is miért ne szarjunk oda, ahol élünk. Elkezdünk dobálni, minden szabad állásban megállunk. Olyan elveszettnek érzem magam, mint egy két hónapos bullterrier, foggalmam sincs mit tegyek fel, stormok mellett teszem le a voksom, látom Zoli is variál. Dobálunk veszettül eredmény nélkül, Zoli is én is feltesszük a Tóth féle családi kanalat, én toby utánzatot, Zoli színezett orclát. Az egyik tekeréskor furcsa kis ütést kapok, kitekerem, kb 8 centis törpe kabátban a 10-es kanálra, nem semmi, szegényt átszúrta a horog, esélye mint Szálasinak a főtárgyaláson. Megyünk a következő dupla helyre, ahol Zoli a talpa alól akaszt egy csukeszt, cca. 45 centi, megy is vissza a koma. Megy tovább a verkli, rávágásom sincs. Közben látom, a szemköztiek nagyon figyelnek errefele, hallom is a csobogást, Zoli megfogja az előző testvérét, fotó és huss vissza. Eszem a kefét, ilyen béna nem lehetek. Közben Zoli fog egy 15 centis csukeszt, meg két tenyeres sügeret. Elérünk a célunk végére. Innen már csak visszafelé a kocsihoz. Mérleg: Bedobtam egy arany süllyedő stormot, meg egy színes családi kanalat, bassza meg, olyan, mintha nyúznának, jött egy törpe, hehe. Visszasétálunk már fél négy, megyünk a Burjánira. A lábam durván kivan, a teremcipőm múlt héten szarrá törte, most a bakancs ki is véreztette. Kocsival cca fél óra. Eddig is tetszett a kunsági, de ez messze veri, egyszerűen gyönyörű. Sajnos viszont a szemétmennyiség nem csökkent. Szólok Zolinak, álljunk meg a hídnál, próbáljunk dobni, harmadikra akaszt is egy csukeszt, cca 50 centi, fel is húzzuk, fotó, és agyő. Hiába a rutin, meg a helyismeret. Bemegyünk a kiserdőbe, a balinok tombolnak, de kevés az állás, alig lehet őket elérni. Felteszek egy sárga 5ös meppst, de első dobásra fogok egy víz alatti nádat, és bennmarad a mocsok. Próbálunk mindent, balinólos legyest, felszíni golyós stormot, és végre, beüt egy bébibalin, cca 20 centi, jó érzés, de az öregek elkerülnek, kitanult gazemberek. Megyünk egy állással odébb, felkötöm a sárgazöld Tóthféle családi kanalat, harmadik betekerésre erős rávágás, 60 centis csukesz, fotó és agyő. Sajnos kicsit megsérült a pofája, de csak kiheveri. Próbaként dobok még párat. Erős ránehezedés után egy torpedó indul el folyással felfele. 5-25 ös bottal nem semmi. Sajnos nem vágtam be neki rendesen, mert közvetlen a hínaras után jött, és azt hittem gazba akadtam. Megpróbálom megállítani, meg feljebb erőltetni, de hiba, mert kipattan a pofájából a horog. Nem hiszem el, azt hiszem elsírom magam. Olyan 3-4 körüli csukesz volt, nem is láttam, csak a méteres burványt. Megyünk tovább, Zoli megdobálja az utolsó állást, hehe, az utolsó 3 métert át kell ugratni. Visszafele semmi, elérjük a balinost, Zolinak szép rávágása van egy családi körforgóra, de lemarad. Felkötök egy long cast tigris rapalát, ezzel elérem, de szinte hihetetlen, ez is benn marad egy csökben, pedig csak cca 30 centire engedem lefele. Már sírok, fejezzük be, mert a botom is itthagyom. Kisétálunk, este nyolcra érek haza hulla fáradtan. Nem kell altatódal. Összefoglalásul: Öt csukesz, két sügér, egy balin és egy törpe, cca 4 rávágás, és két akasztás. Reggel nagyon hideg, napközben évszakhoz képest meleg, napos idő volt alig széllel. A hely nagyon szép, de kimondottan szemetes, és a palik itt is sátorral vannak a parton, szinte mindenki több napra jön, kiköltöznek, mint a beduinok. Ennek megfelelően csomó etetett hely, idegen oda nem mehet, rosszabbak a legkomiszabb bojlisnál, és még a halat sem eresztik vissza, szemetelnek, három, négy bottal cejgolnak, ésatöbbi. Nagyon tetszett, annak ellenére, hogy faunája olyan mint egy tóé, de a ragadozók kecsegtetők. Ide biztos visszajövök.
